Az 1914. június 28-án kitört első világháború óriási szenvedést zúdított  Pécs lakosságára is. Az egyre fokozódó megélhetési, ellátási nehézségekkel küzdő lakosság soraiban Pécset sokan voltak, akik önzetlen segíteni akarásuk tanújelét tették. Nagy szerepük volt e hátországi tevékenység összefogásában a civil szervezeteknek, egyleteknek is, közülük példaként a karitatív célokat felvállaló Pécsi Jótékony Nőegyletet említjük meg. Fontos feladatot vállalt többek között a Vörös Kereszt helyi csoportja (Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egylet Pécsi Fiókja Önkéntes Egészségügyi Osztaga) is. Egymást váltva összesen ötvenheten (orvosok, ápolók stb.) vettek részt - sokszor nagy nehézségek közepette- a frontvonal mögötti kórházi ellátás biztosításában.

Baranya megye szinte minden településén áll első világháborús emlékmű, esetleg emléktábla, őrizve az adott község vagy város elesett polgárainak nevét. Lényegében 1920-1938 között a települések képviselőtestületei pénzügyi lehetőségeik függvényében igyekeztek saját hőseik áldozatát megőrizni az utókornak. Sok esetben a helyi emlékművek felállításához anyagi áldozatot vállaltak az elesettek hozzátartozói, nem ritkán az egész falu. Nem egy esetben az akkori években emelt emlékművekre kerültek a rendszerváltás után az adott településnek második világháborúban elesett lakóinak, polgári áldozatainak és a kényszermunkára elhurcoltaknak a nevei is.

A domborművet 1930-ban helyezték el a mai Pécsi Tudományegyetem épületében - egykori Janus Pannonius Tudományegyetem - , az I. világháborúban elesett Degré Lajos (egyetemi tanár, büntetőjogász; 1914-től a pozsonyi egyetem tanára), valamint az Erzsébet Tudományegyetem, a Pozsonyi és a Pécsi Jogakadémiák hősi halottainak emlékére. (Az egykori pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem jogutódja a pécsi Tudományegyetem.)